Kovács Kálmán (dob)

„civil” foglalkozás: A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet kerületvezető erdésze vagyok a Hortobágyi Nemzeti Parknál.

Előző zenekarok, zenész múlt:

          Zenei ismereteimet a kisújszállási zeneiskola zeneóvodájában kezdtem 1988-ban csellóval, kedvelt, kedves tanáromnál, Papp Lacibánál, majd 1998-ban abba hagytam, mert tanulmányaim elszólítottak otthonomtól Mátrafüredre, s így nem volt elég időm tovább csellózni. Közben citerázni tanultam 2 évig, ill. népdal énekelni. Még egy népdaléneklési versenyen is részt vettem Kecskeméten akkori énektanárom Karsai Ildikó és anyukám segítségével, ahol az országos döntő előtt estem ki. A zsűri elnöke Sebestyén Márta volt! Jó élmény volt.:)
          1999-ben, egy pénteki napon, a gyöngyösi Művelődési Házban koncerthez készülődött a Kispál és a borz nevű zenekar. Ott szinte földbe gyökerezett a lábam, ahogy a dobos a dobját hangolta, ahogy kihangosították a dobot (igaz, nagyon rossz akusztikája volt a teremnek) és ahogy játszott rajta. Addig még sosem láttam/hallottam olyat és nagyon megtetszett. De a koncira nem volt pénzem, és mennem kellett haza... Elhatároztam, hogy megtanulok dobolni.
          Következő hétfőn már Tuza István gyöngyösi jazz, jazz-rock dobos dobszékén ültem és tanultam a 2-4-et.:) Elég hamar belejöttem és nagyon fellelkesültem! Míg a suliba jártam, hozzá is jártam hetente egyszer, kétszer. Közben megpróbáltam a kisújszállási zeneiskolába is dobolni járni hétvégente (mert a dobtanár még ott volt, mikor este megérkeztem a koleszból, de Lacibá már ment hazafelé Debrecenbe), de csak időpocsékolásnak tűnt. Nekem zenekar kell – gondoltam magamban.
          Első fellépésem Mátrafüreden volt a ... kollégiumban egy Ki Mit Tudon. Egy régi, ócska Amati dobon játszottam, amit az előző hetekben feljavítottam annyira, hogy ne hulljon szét játék közben, és amit egy farönkkel támasztottam ki előlről, hogy ne csússzon el a lábdob. Valami gyorsan összedobott diákéletről szóló dalszöveg volt („Füredi diák vagyok, nem lopom a napot, minden reggel korán kelek és iskolába megyek...” című hazugság) a meghatározhatatlan zenei stílus mellett.:) Természetesen a gyakorlaton használt terep nadrág, magyar katonai surranó és szakadt pulcsi alapjaiban teremtette meg a zene mellett magát a showt.:) Elnyertük a közönségdíjat!
          Délutánonként ugyanott gyakorolgattam a héten a tanárnál tanult képleteket, és próbáltam megvalósítani a saját ötleteimet. Az egyik akkori osztálytársam is dobolt, de nagyon jól gitározott és basszusozott is. Volt egy black metál zenekara és épp dobost keresett. Micsoda véletlen! Fel is tette a keresztkérdést, amire persze igen volt a válasz.:) De, mivel a banda Nagykökényesen ténykedett, csak ritkán tudtunk próbálni (havonta egyszer). De sajnos stílusbéli különbségek, ill. mert nem igazán ismertem akkor még a black metált, megállapodtunk, hogy nem folytatjuk tovább.
          Monoki Kalmi – akkori iskolatársam és itthoni haverom – mesélte, hogy az itteni thrash-death formáció, a Spleen dobost keres. Beajánlott náluk (amit ezúton is köszönök neki), és bekerültem a csapatba. Ekkor még nem volt dobom, de már gyüjtöttem rá és hamar szert tettem egyre. Próbáink, fellépéseink során sokat tanultam a közös munkáról. Sokat fejlődtünk az évek alatt, és egyre komplexebb számokat írtunk. S mivel történt pár tagcsere a csapatban, kicsit átalakult a zenei világunk is, amit képviseltünk.
          Közben Kalmi is felkeresett, hogy lenne-e kedvem dobolni a punk bandájukban. Persze hogy volt!:) Eleinte kongáztam a zenekarban, amit nagyon élveztem, rettenetesen, később a dobosuk lettem. Kialakult a Skanking Street zenekar. Eleinte punkosabb számokat játszottunk, de hamar váltottunk ska-ra, reggae-re. Jó döntés volt.:)
          Hébe-hóba itthon is jártam magántanárhoz. Az akkori Pakolgép, most Maximus, Horváth Anett-band, most After Rain, Kontroll-Z és ki tudja még milyen formációk dobosánál, Kiss Viktornál tanultam. Egyszer felhívott, hogy a karcagi Sinful Passions dobost keres, mert a dobosuk ki szeretne lépni és csak a fő együttesére, a Vale of Tears-re koncentrálni. Addig még nem hallottam róluk, de nagyon megörültem a lehetőségnek. Felvettem velük a kapcsolatot. Először egy Maximus koncin találkoztam a Sinfullal a karcagi Ifjúsági Házban (Hemó). A megbeszélt próbára meg kellett tanulnom a Nightwishtól a Bare Grace Misery-t és a Stratovariustól az Anthem of the World-öt. Az első „meghallgatás” nem úgy sikerül, ahogy szerették volna, de hála jó lelküknek, kaptam még egy lehetőséget. Akkor úgy sikerült a Strato, mint ahogy még soha. Nagyon élveztem. Attól kezdve a csapat tagja voltam.:)
          Pár hónapig a Vándorock zenekarban is doboltam, de kiléptem, hisz akkor az volt a 4. együttesem, s munka mellett nem bírtam. Azóta változtak dolgok; 2009. márciusában kiléptem a Spleenből, s most a Sinful Passions-ben és a Skanking Streetben játszom.

Kedvencek:

  • Zenekarok: Gojira, Jumyr Kylysh, Lacuna Coil, Sistem Of A Down, Silver, Amon Amarth, Nightwish, All That Remains, Bikini, Arch Enemy, Edda, In Flames, Sepultura, Doors, Dimmu Borgir, Soilwork, Stratovarius, Metellica, Hobó Blues Band, Jing Chi, Apocalytica, Demjén Ferenc, Deadlock, Within Temptation, Rhapsody, Demonlord, Slayer, Lock Up, Cradle of Filth, ... stb.
  • Zenész: Borlai Gergő, Zorán, Mario Duplantier, Jason Costa (All That Remains)
  • Énekes: Demjén Ferenc, Tarja Turunen (ex-Nightwish), Corey Taylor (Slipknot), Joe Duplantier (Gojira), Angela Gossow (Arch Enemy), Philip Labonte (All That Remains)
  • Szóló: Daniel Erlandson (Arch Enemy - live)
  • Film: Gladiátor, Másvilág, természetfilmek, ismeretterjesztő filmek
  • Könyv: A mennyei prófécia, Vili a világ leggazdagabb verebe, Ablak zsiráf
  • Kaja: Brassói, anyukám-féle bableves, anyukám-féle tejbegríz
  • Pia: víz, tej, kakaó, kávé, édes borok, Unikum, pálinkák
  • Az első megvásárolt/átmásolt lemez (kazetta): Kozsó
  • Az utolsó megvásárolt/letöltött lemez (kazetta): Lacuna Coil – Unleashed Memories